Bőröm alatt a másik bőröm
ahol érinted odagyűlik minden, tó a fényhez;
elveszti emlékeit, a nyelvét
nyelveden beszél,
üdeségedbe törölközöm.
Amikor a test megismeri
amiben önmagát felismeri
az a másik bőr folyton válaszol.
Az utcán – a teraszokon kávézók
elhagyott székei; szilárd fényüktől megfosztott
piaci asztalok,
bár a járda még mindig nyári barackot
és szőlőt lélegez.
Mint bármi fény amely e frissen ásott
földből kinő,
érintésedtől összegyűlik minden gyönyöröm,
a szél a szoknyám lábunk köré csavarja,
kezemben virág, inged feléje leng.
Gacsályi József költő honlapja 