Fehér vitorlákat választ a fény, sirályok hasát.
A messzeségben egy csónakos, rajta piros ing,
a halvány égen csöppnyi seb.
Hárman vagytok, testetek kanyargó partot formáz,
rózsaszín és barna szvetterek, meztelen lábak.
A nap réznyomása alatt szemcsésen izzik a part,
mandarin színű a lég.
Egyikőtök alszik, a szellő ujja
akár egy hajtincs az arcodon.
Fojtott lélegzetét kifújja már az éj.
Átszúrják a csillagok.
Ti vagytok az alkonyat pici, puha mohadombja.
A holdsugárban asszonyokból álló sziklatömb.
Gacsályi József költő honlapja 