Csodanap éjszakája,
hold-kenyeret eszik
a csillag hat sugára,
szárny a szél:
olyan suhogása,
mennem kell,
mennem kell,
visz valaki lába,
velem égbe menne,
vinne tükrös mennybe,
s még tovább is menne:
egész Betlehembe –
születés melege,
Isten csöpp babája,
mennem kell,
mennem kell,
hadd tekintsek rája,
oda viszen engem
csillag hat sugára,
torkom éri könnysó:
öröm áldomása.
Itt vagyok,
itt vagyok,
Isten csöpp babája,
azért van lábamnak
lassú roskadása,
csillagnak, embernek
arcra borulása.
