Gacsályi József költő honlapja

Mert nem volt szabad, hát nem kiáltott,
a sok pribék mind őt kereste.
Kard suhogott, de fény volt az égen,
így szállt az este Betlehemre.

Az ártatlanok látták először,
a barmok, majd a szűz, az anyja,
akár a korbácstól kifordult hús,
véres lett alattuk a szalma.

Imádkozott, vacogott is József.
Mit látott? Madarat vagy angyalt?
Akkoriban annyi minden érte,
jót, rosszat egyként megtapasztalt.

Titkok füstje lengedezett körben,
rengeteg mendemonda járta.
Nem tudta, hogy apró babatestet
vett magára az ég királya,

de vendégek jöttek csillag útján,
a napkeleti három bölcsek,
s fölszaggatták rejtélyes ciháját
a lopakodó füstködöknek.

Három tudós – megrakott tevékkel –
meglelé, hol bujkál az Isten,
kincseiket lába elé tették,
nyög a föld, sok a baj, segítsen.

Ő jött, és mindenét odaadta,
mielőtt a keresztre szállott,
s föl is támadt – talán nem hiába –,
hogy megváltsa a zord világot.