A sakktábla éneke

Kiterítve fekszem bekerített árva
kétszínű látvány így önmagamba zárva

hosszan-rézsút sok mezőm megannyi négyzet
csak az könnyít olykor ha rólam lelépnek

elhagynak pedig nincs rajtam ajtó ablak
csak szabályok némi opció tilalmak

kinyúlok – majd nyűgeimmel újra élek
mikor kétszínű babáim visszatérnek