Kiterítve fekszem bekerített árva
kétszínű látvány így önmagamba zárva
hosszan-rézsút sok mezőm megannyi négyzet
csak az könnyít olykor ha rólam lelépnek
elhagynak pedig nincs rajtam ajtó ablak
csak szabályok némi opció tilalmak
kinyúlok – majd nyűgeimmel újra élek
mikor kétszínű babáim visszatérnek
