Azt beszélik annyi jó van
másvilágra átbukóban
mint amennyi semmi másban
akármerre botlik árnyam
mutogatja könnyű karddal
utamat egy tollas angyal
nem fáradok amint lépek
gondjaimnak vetek véget
Nap alattam Hold fölöttem
fürödhetek tejködökben
kinyújtózom csillagágyon
ruhám sincsen mégse fázom
kis ebeim körülöttem
heverésznek önfeledten
a szellő is nagyot hallgat
pedig az ég nyitott ablak
nem röpülnek hanem gyalog
jönnek fényes őrangyalok
tüzes szárnyú szép szeráfok
dalolnak meg citeráznak
mennyei kar légi ének
elold minden nehezéket
nem suhan az időmadár
az is élet ami halál
ne kísérjen el a semmi
ha már innen ki kell menni
jó lenne egy barokk zárlat
lélekajtón kitaláljak!
Gacsályi József költő honlapja 