Escher Károly Köpködő gyerekek, 1957 című képéhez
Fogrésen hegyesen köpj bele,
s lehet, hogy még jobban vonz a kád,
tisztán a vizet sem önti be
alád, csak aggódó ómamád.
Akad a játékhoz jó barát:
vagyonod tevéled költi el,
ördögre hagyja a lópatát.
Köpjél, ha úgy érzed, köpni kell!
Pökhetsz is, bökhetsz is, lesz kibe,
s beköphetsz, ha messze hord a szád,
és hogyha beáll a tőr hegye,
spongya rá, kinek van gondja rád.
Áldozatodnak a torka ráng,
s kihűl a pihegő hő kebel?
Hamvába fullad a csorba láng?
Köpjél, ha úgy érzed, köpni kell!
Sercints egy magasat fölfele,
csak vissza ne hulljon foltja rád!
A nyálnak gyenge a jelleme,
szétterül, akár egy rossz kabát,
nem nőnek belőle rózsafák,
s tudod, hogy senki sem törli fel.
Sosem volt sej-haj a vad világ,
köpjél, ha úgy érzed, köpni kell!
Ajánlás
Herceg! Ha mindenki orrba vág,
s szíved a búbánat tölti el,
ússzál vagy rázzál egy rongybabát,
s köpjél, ha úgy érzed, köpni kell.
Gacsályi József költő honlapja 