Gacsályi József költő honlapja

A sorok közötti kényszerek
a nyár helyett csak dérlepett,
mohos utak és vén terek.
Bukva, botolva lépkedek

a sorok között, és hangtalan
keresgélem az érveket,
ám az ösvénynek vége van.
Szurokfekete fényt nyelek:

hiába sejtem a lényeget,
a lényeg a szomszédban ténfereg,
lesem, ki les, ki méreget.
A sorok közt alvadt vért lelek:

tenyérbe vert kemény szeget
– betűket üt át az ékezet –,
a mélyben régóta mérgezett,
titkos, dugdosott érdekek.

Torkomon ragadnak szép szavak,
nem adhatom ki arcomat,
sorközbe pingálnék képeket,
de helyette sötétbe révedek.

Ravataléjszaka. Kint a halk
parancsra csosszan a csizmatalp,
s ami a sorok közt létezett,
ekkor és örökre szétesett.