Gacsályi József költő honlapja

Az ólomégen vonulnak a darvak,
locsog lenn a víz, és libeg a sajka.
Míg fönn repül a díszszemlealakzat,
kievezel a dérütötte partra.

Kiszállsz, meghajlanak a buzogányok.
Mély iszapba lépsz, lesüpped a lábad,
a hideg terít rád nedves kabátot,
északi szél teker nyakadba sálat.

Tudod, nincs talán, s mennyit ér a hogyha,
pillád leejted, nincs alatta álom,
a parton ösvény, csálén kitaposva,
soha nem vitt át semmilyen határon.

A színeknek már fonákját se látod,
beárnyékolod a földet magaddal,
s mint a hajat, mit a fodrász levágott,
összesöpör majd szárnyával az angyal.