Párizsi elégia

Kezdetben volt a Notre Dame,
a Quai aux Fleurs is jó korán,

s a tarka ház, a Sainte-Chapelle,
az őszi út, a Saint-Michel,

a foltos késő délelőtt,
az Arc de Triomphe árnya nőtt,

a Boulevard-on a napfogott,
kis kávéházi asztalok,

poharak, csészék csengenek,
s láttad az esti fényeket.

Kihunyt, kihűlt, kihalt a táj,
ma nincs neon, se napsugár,

ha csámborogsz a dombra föl,
egy szellem ott a Sacré Coeur,

a Champs-Élysées holtra vált,
és kerülöd a Place Pigalle-t,

a Le Carillon bár sebe,
ha volna vére, vérzene.

A Mirabeau-híd rossz gerinc,
akárha lenne, van, de nincs,

alant az élet alkonya,
a Szajna szennye fut tova.

Amit találsz, a füst, korom,
egy pár dal és egy vastorony