Kiborult az éjszaka tintája
és elöntötte az eget
átbólint a falon a temető fája
kifolyt szemmel botorkálnak a fellegek
hullámzik alattam az utca
hazafelé lépdelek némán és magam
csak a levelek lihegnek vissza a múltba
mindenfélét konokul hangosan
milyen síri sirámok evilági mása?
Miféle mélységes fekete üzenet?
Szökött szellem éjféli lobogása?
Ölre ment kriptaszagú szelek?
Sietnék de az út egyre növekszik
reszketek hogy megértem a hangokat
mint dombon a hajtás mikor lemetszik
s mögötte csak otromba heg marad
hogy a tintaéj partján leljek hajnalt
esetlen rugdosom saját bokám
halántékomon esztendők dobolnak
és én bukdácsolok a hang után
a voltak meg a holtak nyomomba szegődtek
ezen a sötét rozsdás éjjelen
s nem hagyhatom el már soha őket
mert nem én leszek én ha nincsenek velem
Gacsályi József költő honlapja 