Szemeim, drága kis ablakok,
áldott fényt sokáig adjatok,
jöjjenek be képek rajtatok:
a köd rátok is peregni fog!
Pilla fárad, leszáll és kiég.
Ekkor béke jő a lélekért;
kóbor saru botorkálva lép,
láda rejtse el, a mélysötét.
Pislákol még két kicsiny parázs,
belül apró csillagcsillanás,
hunyorog még, s itt az elmulás,
lebben, mint a pilleszárnycsapás.
Ballagok, előttem esti rét,
hunyó csillagoknak társa még;
idd, szemem, mi pilládon belép,
a világ arany fölöslegét!
Gacsályi József költő honlapja 